
Az eredeti japán
mellékhelyiség, mely érthetetlen okokból mind a mai napig használatban van a legtöbb intézményben, koránt sem büszkélkedhet olyan kecsegtető funkciókkal, mint kései utódja. Mikor először találkoztam ezzel az egyszerűen kivitelezett, de használat szempontjából anál bonyolultabb ( elnézést a gépelési hibáért:"annál bonyolultabb" ) szerkezettel, az jutott eszembe, hogy a kivitelező a piszoárt tévedésből a fal helyett a padlóra szerelte. De mint tudjuk, a férfiak a súlytalanságon kívül minden helyzetben feltalálják magukat, ha vizelésről van szó. Első komolyabb megrökönyödésemhez a nagy dolgok elvégzésének szükséglete vezetett. Fogalmam sincs, hogy a japánok hogy csinálják, de én csak úgy tudtam megoldani a helyzetet, hogy az egyik lábamról lehámoztam a farmer egyik szárát, és miközben egyik kezemmel kétségbeesetten kapaszkodtam, hogy fel ne boruljak, a másikkal oldalsó középtartásban igyekeztem minél messzebb tartani a levetett nadrágszárat a veszélyes zónától. És mintha ez a koreográfia nem lett volna elég ahhoz, hogy emlékezetes maradjon első találkozásunk, a 3 napos izomláz, amit a 10 perces guggolás után a combomban éreztem, örökre az emlékezetembe véste, hogy ezentúl messziről kerüljem a „vafú” (hagyományos japán stílusú) illemhelyeket. Mindenesetre megnyugtató, hogy vannak emberek, akiknek az enyémnél sokkal kellemetlenebb élményeik vannak a japán wc-ről.
(klikk a fenti linkre vagy a legfelső képre, aztán a felbukkanó ablakban a "confirm" gombra a video indításához)



Nálunk viszont még egy darabig várni kell a hasonló termékek megjelenésére, mivel a hálózati feszültség különbözik és jelenleg a japánok csak belső piacra gyártanak.
(Tyllago, 2006. okt. 2. ,Sapporo)


1 comment:
Wow!Nem is gondoltam volna hogy van ilyen..Bezzeg itt nálunk nincsen!
Post a Comment