Thursday, November 02, 2006


Ujjperc díjak a DoCoMo-nál!

Azoknak, akik sosem tudják, hova tették, azoknak, akik szeretik a funkciót ötvözni a divattal és azoknak, akik nem győzik kivárni, míg a Star Track végre valóság lesz: jó hírünk van – megérkezett a gyűrűtelefon! (klikk a linkre vagy a képre a video megtekintéséhez)

A kütyü fürjtojás méretű prototípusát szeptemberben tárta a nyilvánosság elé a vállalat és be kell vallanom, első látásra az jutott eszembe, hogy valószínűleg Barba Mama és a Tamagocsi műgyantába pottyant gyermekére pislogok értetlenül.

De a japánok még most is tudnak meglepetést okozni. A DoCoMo telefontársaság mérnökeinek köszönhetően mostantól nem izzad a markunkba a mobilunk és a fülünkre se pálik rá a folyadékkristályos képernyő. Nem kell többé műanyagot tapasztani az arcunkhoz ahhoz, hogy telefonálhassunk, elég egyetlen kecses mozdulattal beillesztenünk mutatóujjunk begyét a fülnyílásunkba és a hangrezgéseket tulajdon ujjcsontjaink továbbítják a dobhártyánkhoz.
Ez aztán az „ujjszerű” megoldás!

A szerkezet a „Yubi-Wa” névre hallgat, ami eredetileg a yubi (ujj) és a wa (kör, karika) írásjegyekből áll és valóban „gyűrű”-t jelent. Csakhogy ezek a csalafinta reklámszakemberek a szó második szótagját nem a „karika”, hanem a „beszéd” írásjeggyel írják, ami egyben a japán „telefon” (denwa) szó második írásjegye.

De ne ragadjunk le az etimológikus okfejtéseknél, vessük inkább mohó tekintetünket erre a tojásdad tömörgyönyörre, amely szörnyű vajúdás közepette végre kibuggyant a japán innováció aranykakasának sajgó kloákájából!

A Yubi-wa tervezői is elismerik, hogy még van mit csökkenteni a méreten és az energia fogyasztáson, de ha ezt az akadályt sikerül ledönteniük, akkor jó esély van arra, hogy a hordozható telefonokat hordható telefonokra cseréljük.
Az első pillantásra bizarrnak tűnő megoldás egyik előnye, hogy az ujjhegy fülbe dugásával a környező zajok szinte teljesen kiszűrhetőek és ennek köszönhetően sokkal tisztábban hallhatjuk, mint mond beszélgető partnerünk. (Műkörmökkel rendelkező hölgyeknek ugyanakkor rendszeres fültisztítás javasolt, pusztán esztétikai okokból.)
A készülék vezeték nélküli, Bluetooth-kapcsolatban áll az igazi mobillal, amit ki tudja, hova tettünk már megint. De végül is nem érdekes, hiszen ha csörögni kezd az ujjunkon a csöncsön-gyűrű, csak annyit kell tennünk, hogy egy meghatározott ritmusban össze ütögetjük hüvelyk- és mutatóujjunkat és már él is a vonal. Mikor letesszük, újra eldoboljuk a ritmust az ujjbegyeinken.
A gyűrűfon funkciói azonban korántsem merülnek ki ennyiben. A UBI button technológiának köszönhetően a kis szerkezet szinte bármilyen elektromos eszköz távirányítójaként használható. Csupán különböző dobolási ritmusokat kell rendelnünk a különböző elektronikus háztartási eszközökhöz és nem kell többé a beragadt vagy a helyéről kifordult távirányító gomb miatt mérgelődnünk, mert a lakásban minden eszköz pihe-puha ujjbegyeink dobbantására kapcsol be és ki. Mondhatnám úgy is: csak csettintenünk kell és már le is főtt a kávé.
Azért mielőtt mindenki kukába vágná a távirányítókat, van itt még egy aprócska részlet, amit el kell mondanom: a Yubi-Wa ára jelenleg 44 ezer dollár.

(Tyllago , 2006. 11. 02. Szapporó, Japán)

4 comments:

ildinko said...

Ennél a kütyünél sokkal zseniálisabb a "szörnyű vajúdás közepette végre kibuggyant a japán innováció aranykakasának sajgó kloákájából" szófordulatod! Le a kalappal... :D
Amúgy a japánok használják is az efféle agyszüleményeiket, vagy csak a nyugatot hülyítik ilyesmivel??? (Na jó, a wc-k után el tudom képzelni, hogy tényleg használják.)
Tekintve, hogy én szinte semmilyen ékszert nem viselek el magamon, nekem nem lesz ilyen; és szerencsére - az árát tekintve - nem is baj, hogy nem vágyok rá... :D

Tyll Ágoston said...

Kedves Ildinkó!

Köszönöm a biztatást, jól esik tudni, hogy valaki értékeli az agykisüléseimet:)

Gratulálok a blogodhoz, elég volt egy pillantás vetni rá és már meg is kordult a gyomrom.

Tyllago

ildinko said...

Én is köszönöm a dícséretet, nagyon örülök neki! :)

Csak így tovább a blogoddal, én nagyon kíváncsi vagyok a japánokra - mind a régi kultúrára, mind a modernre. Eléggé kezd átalakulni az eddig kialakított képem róluk, és a misztifikáltból hétköznapivá válnak számomra.
Végül is: ők is csak emberek... :)

antaru said...

Ez nagyon kemény, sosem hallottam róla.
Meg arról sem, hogy blogot írtál.
Folytathatnád.