Én igazán nem akarom felfújni,...

...dehát muszáj.
Mióta a japánok áttértek a hagyományos, felfújható guminőről ERRE a köszvénytől recsegő ízületű izére(klikk a linkre a video megtekintéséhez, mert érdemes) , a már-már pavlovivá érett felfújási ösztönüket elképesztő formákban igyekeznek kiélni.







íme egy újabb vívmánya az emberi szürkeállománynak , mely gyógyír a japánok orális fixációjára és egyben egy újabb merénylet a jóízlés ellen.
"Utazásra készül? Nem szereti a meglepetéseket? Akkor ön nem élhet felfújható vállfa nélkül."
Rögtön vettem is... egy nagy levegőt és elfordítottam a fejem, de a japán agysziporkák végtermékeitől ennél kicsit nehezebb szabadulni.
Közvetlenül a vállfa mellett himbálózott a következő rejtélyes termék:



A tárgyilagos felirattól ("csökkenti a lábra nehezedő terhelést") nem lettem sokkal okosabb, úgyhogy alaposabban szemügyre vettem a cuccot.
Ok, fel kell fújni, rá kell tenni a lábad és mindezt lehetőleg egy autóban vagy a repülőn. Hmmm...
Hát, kedves ötletgazda, meg kell mondanom- na nem mintha nem lennék hálás azért, hogy az ülés közben a lábamra nehezedő már-már elviselhetetlen terhelés áldásos munkásságod következtében mától rossz emlék csupán -, én azért jobban örülnék, ha egy kicsit értelmesebb formában vezetnéd le a benned feszülő kreatív késztetéseket.
Amúgy is mindig behorpasztom a térdemmel a japán autók műszerfalát, nem kell, hogy a te önmegvalósítási vágyad miatt ennél tovább szűküljön az eleve nevetséges méretű utastér. Ami meg a repülőt illeti, a térdkalácsomra szoktam letenni az államat, ha szundítani akarok egy kicsit, annyira nincs hely 180 centis testmagasság felett.

De ha már ennyire benne vagyunk a témában, hadd ajánljak én is a figyelmedbe valamit! Ez is felfújható.

Engedd meg, hogy ezzel kívánjak neked további sikeres pályafutást!








Tyllago, 2007.február 27., Szapporó, Japán

Globális felmelegedés ide- vagy oda,...


...Szapporóban nincs hiány hóból. Olyannyira, hogy mikor az itt élő japánok végleg megunták, hogy az utca egyik végéből a másikba tologassák a hatalmas kupacokat, összehordják az egészet Szapporó főutcájára, az Ódórira, és gigantikus hókölteményeket vésnek a más formában kevésbbé szemet gyönyörködtető halmokból.







Erre a nem mindennapi eseményre évente egyszer, február elején kerül sor, és közel egy héten keresztül csodálhatják a látogatók a szobrokat, amiket különféle cégek és szervezetek tagjainak - avagy épp vállalkozó kedvű polgárok - szorgos kezei emelnek a magasba.

A végeláthatatlan szoborsor, mely ilyenkor az egész főutcát elfoglalja (a szoborsor 3 dimenziós térképét itt nézhetitek meg), japán turisták
ezreit csalogatja ide a melegebb vidékekről, ami nem is csoda, hiszen nem épp hétköznapi látvány, ha a Tájföldi Királyság palotájának, a Hikonei várnak és egy pekingi kastélynak a hóba faragott mására bámulhatunk fel egy és ugyanazon a helyen.

Persze nem is Japánban lennénk, ha a lélegzet-elállító remekművek mellett nem volnának enyhe képzavarba hajló alkotások is, mint az a kollázs, amelyen egy zátonyra futott hajó épp gerincferdüléses pingvineket készül halálra gázolni két gigantikus Bernáthegyi tőszomszédságában.

De végül is kit érdekel a tartalom, ha a forma önmagában is lenyűgöző?

Csattognak is a fényképezők - és a reklámszatyrok, amiket a tükörjégen elperecelt háziasszonyok kétségbeesetten szorítanak az utolsó pillanatig.

Akik pedig kicsit szisztematikusabban szeretik amortizálni a szervezetüket, azok számára az önkormányzat külön „Smo-car” –t (egy újabb esetlen szójáték, mely ezúttal a „smoker” szóra utal) állított fel, ahol nyugodtan pöfékelhetnek a dohányzás hívei. Erre azért volt szükség, mert tavaly óta a belváros számos részén megtiltották az utcán történő dohányzást.

Kár, hogy az autókat nem tiltották ki ebből az övezetből, mert akkor ezek a csodás hószobrok nem szürkülnének be már a harmadik napon és teljes pompájukban tündökölhetnének egészen a Hófesztivál végéig.

De talán épp attól olyan értékesek ezek a törékeny alkotások, mert a múlandóságot szimbolizálják.

És aki Szapporóban él, ahol fél évig tart a tél, az reméli is, hogy - mint minden -, ez az évszak is múlandó. Hiszen akármilyen gyönyörű is a hó, de mégiscsak rohadtul hideg és az ember füle ezt idővel egyre nehezebben tolerálja – még az edzett japán fül is.

Tyllago (Sapporo, 2007.február)