Én igazán nem akarom felfújni,...

...dehát muszáj.
Mióta a japánok áttértek a hagyományos, felfújható guminőről ERRE a köszvénytől recsegő ízületű izére(klikk a linkre a video megtekintéséhez, mert érdemes) , a már-már pavlovivá érett felfújási ösztönüket elképesztő formákban igyekeznek kiélni.







íme egy újabb vívmánya az emberi szürkeállománynak , mely gyógyír a japánok orális fixációjára és egyben egy újabb merénylet a jóízlés ellen.
"Utazásra készül? Nem szereti a meglepetéseket? Akkor ön nem élhet felfújható vállfa nélkül."
Rögtön vettem is... egy nagy levegőt és elfordítottam a fejem, de a japán agysziporkák végtermékeitől ennél kicsit nehezebb szabadulni.
Közvetlenül a vállfa mellett himbálózott a következő rejtélyes termék:



A tárgyilagos felirattól ("csökkenti a lábra nehezedő terhelést") nem lettem sokkal okosabb, úgyhogy alaposabban szemügyre vettem a cuccot.
Ok, fel kell fújni, rá kell tenni a lábad és mindezt lehetőleg egy autóban vagy a repülőn. Hmmm...
Hát, kedves ötletgazda, meg kell mondanom- na nem mintha nem lennék hálás azért, hogy az ülés közben a lábamra nehezedő már-már elviselhetetlen terhelés áldásos munkásságod következtében mától rossz emlék csupán -, én azért jobban örülnék, ha egy kicsit értelmesebb formában vezetnéd le a benned feszülő kreatív késztetéseket.
Amúgy is mindig behorpasztom a térdemmel a japán autók műszerfalát, nem kell, hogy a te önmegvalósítási vágyad miatt ennél tovább szűküljön az eleve nevetséges méretű utastér. Ami meg a repülőt illeti, a térdkalácsomra szoktam letenni az államat, ha szundítani akarok egy kicsit, annyira nincs hely 180 centis testmagasság felett.

De ha már ennyire benne vagyunk a témában, hadd ajánljak én is a figyelmedbe valamit! Ez is felfújható.

Engedd meg, hogy ezzel kívánjak neked további sikeres pályafutást!








Tyllago, 2007.február 27., Szapporó, Japán